2009. július 9., csütörtök

Az anya-gyerek kapcsolat jelentősége a táplálás tükrében








Az anya-gyerek kapcsolat a pszichológia egyik legkutatottabb területe. A laikusok is tudják, hogy az anya-gyerek kapcsolat különösen az első életévben (életévekben) meghatározó a gyermek fejlődése szempontjából. Minden későbbi kapcsolat mintája - mondják az analitikusok.

Az első életévben az anya-gyerek kapcsolat alakulása következtében alakul ki az ősbizalom, amely a későbbi emberi kapcsolatok alakulását is befolyásolja.
Az első életév történései, legfőképpen az anya-gyerek kapcsolat határozza meg, hogy a gyermek a későbbiekben bizalmat érez-e embertársai iránt. Ez a korszak (Erik Erikson szerint) az ősbizalom versus bizalmatlanság kérdését (krízisét) hordozza magában. A biztonságosan kötődő gyermekek 2,5 évesen többet exploráltak (a környezetüket tudatosan kikutatták), mint az érzelmileg kevésbé kötődő társaik. A környezet kikutatását, felfedezését célzó viselkedésük önállóan kezdeményezett volt. Tehát ez a korszak az autonómia (önállóság) kialakulását is megalapozza.


A kötődés - a legújabb kutatások alapján ezt már biztosan tudjuk - már a méhen belül kialakul a magzat és az anya között.

Az anyában való megkapaszkodás átvitt értelemben azt a fizikai és érzelmi biztonságot jelenti, amit az anya (gondozó személy) nyújt a csecsemő számára.

Az embergyermek koraszülöttként születik a világra (szemben az állatkölykökkel), léte és biztonsága az anyától (az őt gondozó személytől) függ.

A csecsemő megszületésekor már az anya ritmusvilágában él. Ismert számára az anya mozgási ritmusa, hangja, és legfőképpen a szívhangja (a méhen belüli tapasztalatok). Születése utáni ringatása ezért olyan megnyugtató és jó hatású fizikai és lelki állapotára.

Nem véletlen, hogy az anyák úgy helyezik mellükre a csecsemőt, hogy az hallja a megnyugtató szívhangjukat.

Egy éves korig tart a csecsemőkor, amely a méhen belüli élet folytatása abban az értelemben, ahogyan koraszülöttségről beszélünk az emberi csecsemőnél.

Az anya-gyerek kapcsolat ebben az időszakban még egy szimbiotikus viszony attól függetlenül, hogy az anya tud-e még szoptatni, vagy nem. Az anya-gyerek kapcsolatot, illetve a gyermek fejlődését nem az határozza meg, hogy van-e a mamának teje, vagy már elfogyott.

Az anya egyik fő funkciója, feladata a táplálás. Ugyanilyen fontos funkciója a gyermek számára a biztonság adása, amely megalapozza az ősbizalom kialakulását.

A táplálásban fontos a megfelelő minőségű és összetételű tápanyagok adása, de ugyanilyen fontos a szoptatás vagy etetés során a gyermekkel a meghitt, intim kapcsolat fenntartása. Függetlenül attól, hogy az anya mellből vagy cumisüvegből etet (a hatodik hónaptól már kanállal is) az etetés biztosítja a gyermek számára az anyával való érzelmi kapcsolat (biztonság) megélését, átélését. Ezek az alkalmak újra és újra megerősítik a biztonságos érzelmi kötődést. Ha ez a kötődés már kialakult és zavartalan, a gyermek már késleltetni is tud. Az anya megjelenése a látóterében, az anya hangja megnyugtatja őt, abbahagyja a sírást, pedig éhes. Ebben az időszakban a sírás már differenciált, az anya pontosan tudja, hogy gyermeke azt jelzi, hogy éhes.

A cumisüvegből való etetésnél is fontos a szokásos szoptatási helyzet megteremtése, ahol a csecsemő átélheti az anyával való meghitt kapcsolat ingeregyüttesét. A bőrérzékelés (az anya közelségének, simogatásának érzékelése) és a vesztibuláris (egyensúlyi) ingerek adása a csecsemő testi-lelki fejlődéséhez elengedhetetlen. A szoptatási-etetési helyzetben ezek mind megnyilvánulnak: az anya karjára helyezi a gyermeket (megbillenti, ringatja), miközben közel hajol hozzá. A 6-12 hónapos korban már a látás a fő érzékelési mód, tehát a csecsemő nézi az anya arcát, miközben eszik.

Egy éves korig jó lenne, ha minden anya kizárólag a gyermekneveléssel tudna foglalkozni, mert ez a korszak meghatározza a gyermek későbbi testi-lelki fejlődést.

Ez nem jelenti, azt, hogy az anyának minden percet a gyermek életterében kell töltenie. A biztonságosan kötődő gyermek ebben a korban már önállóan manipulál, játszik a keze ügyébe helyezett tárgyakkal, játékszerekkel. Ebben a korban a gyermek a cselekvésen keresztül fedezi fel a világot.

Ha az anya és a gyermek jól egymásra hangolódtak, az anya jól érzékeli a gyermek jelzéseit, és megfelelő módon reagál rájuk.

Az anyának nagyon fontos funkciója a csecsemőkorban, hogy a gyermeke negatív érzéseinek, élményeinek méregtelenítőjévé váljon. Ehhez csupán annyit kell tennie, hogy a gyermek sírásása megnyugtató viselkedéssel reagáljon. Ezzel biztosítja a gyermek számára azt az élményt, hogy a világ nem egy veszélyes, hanem egy biztonságos hely. Ez az anyai „holding" funkció. Ha az anya erre nem képes (akár saját gyermekkori sérülései miatt), akkor ezzel ellentétes viselkedést produkálhat. Gyermekétől várja azt, hogy megnyugtassa őt, visszajelezze számára, hogy ő egy jó anya. Ez kölcsönös elégedetlenséghez és dachoz vezethet. Ekkor beszélünk rejtett érzelmi elhanyagolásról, ami veszélyezteti a baba egészséges személyiségfejlődését, és pszichopatológiai történésekhez vezethet.(Sok ilyen pacienssel találkozunk a rendelőben, akiket anyjuk saját szükséglete kielégítésére használt).

Az anyai táplálás tehát testi és lelki dolog is egyben. A táplálék minősége meghatározza az egészséges testi (és lelki) fejlődést, ahogyan az anya a táplálást végzi, meghatározza (vagy legalábbis erősen befolyásolja) a gyermek személyiségfejlődést.

Problémák lehetnek: pl. a „túletetés" mint szeretetkifejeződés, vagy a gyermeknél rossz tanulási folyamat kialakítása: az anya a gyermek minden panaszos reakciójára táplálással reagál. Ez a gyermek azt tanulja meg, hogy később minden negatív testi és lelki élmény megszüntetésére az evést fogja választani. Ez a későbbi táplálkozási zavarok megalapozója.

Ebben a korban alapozódik meg a „rossz evő gyerek," aki azt tanulja meg, hogy a szülők kedvéért kell ennie, holott a táplálkozás egy örömteli tevékenység. Ha ezt kívülről erőltetik, akkor a gyermek megtanulhatja, hogy az evést hatalmi célokra is lehet használni. A szülők hatalmi pozícióból etetik őt, ő pedig hatalmat gyakorolhat a szülők felett úgy, hogy nem eszik.

A táplálásnál, jó, ha szülő figyelembe veszi a gyermek preferenciáit: amit a csecsemő nagyon nem szeret, azt ne erőltessük, mert akkor kialakul az előbb említett hatalmi harc. Kísérletek bizonyítják, hogy ha a csecsemő-gyermek rendelkezésére állnak különféle ételek, és ő választhat belőle, akkor összetételében magához veszi azokat a táplálékokat, amelyekre a szervezetének szüksége van.


Az anya-gyerek kapcsolat az anya oldaláról
A szoptatással kapcsolatos mítoszok, tévhitek mindig is erősen befolyásolták az anyai szereppel történő elégedettséget. Ma újra előtérbe kerültek azok a nézetek (főleg az értelmiségi körökben), hogy minél tovább szoptat az anya, a gyermek fejlődése annál zavartalanabb. Ez azoknál az anyáknál okozhat belső konfliktust, akik - önhibájukon kívül -néhány hónap elteltével már nem tudnak szoptatni. Ilyen kor nagyon erős bűntudat jöhet létre, az az érzés, hogy emiatt ő nem elég jó anya.

A bűntudat szorongóvá teheti az anyát, és ez csökkentheti kiegyensúlyozottságát, ami az anyai szerepre is kihat. Azt szoktuk mondani az anyákkal való beszélgetés során mint fő elvet: Minden gyereknek szüksége van egy kiegyensúlyozott, boldog anyára.

Ezeket a tévhiteket felvilágosítással, tanfolyamokkal lehetne eloszlatni. Ahogy egyre inkább teret nyer a méhen belüli anya-gyerek kapcsolat fejlesztése vagy a természetes (háborítatlan) szülés fontossága, ugyanúgy szükség lenne a hattól tizenkét hónapos csecsemők táplálásának és egészséges fejlődése egyéb feltételeinek kutatására, és a tévhitek - különösen a szoptatással, tápszerekkel kapcsolatos tévhitek eloszlatásra. Ugyancsak ilyen tévhit lehet az is, hogy ha a gyermek már úgysem szopik, akkor mindegy, hogy ki eteti (például ezt is a bébiszitterre lehet bízni).

Kétségtelen, hogy korunkban az anyákra nagyobb terhek nehezednek annak következtében, hogy minden szerepükben egyszerre szeretnének helytállni. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy az anya - bár gyermeke még nem érte el az egy éves kort - már dolgozik, miközben abban az illúzióban ringatja magát, hogy gyermekét neveli. (Pl.: Otthon dolgozik, de egy másik emeleten és egész nap a bébiszitter gondozza gyermeket. (Amerikai példa)

Ennél sokkal jobb megoldás - ha az anya megteheti - hogy egyéves koráig a gyermekgondozás feladatának szenteli magát. Ez az együtt töltött idő később megtérül, mert ekkora már kialakult és megalapozódott a harmonikus anya-gyerek kapcsolat, a gyermek oldaláról kialakult egy ősbizalom. Egy olyan nyitottság a világ felé, ami az egészséges fejlődés alapköve.

Ha az első életévben az anya valóban a gyermekére tud koncentrálni (etetéskor nem mással beszélget, nem a tévét nézi), akkor az anyai szerep magabiztossága nála is kialakul, mert látja a gyermek egészséges testi és lelki fejlődését.

Kugler Gyöngyi, klinikai szakpszichológus

Nincsenek megjegyzések: