Nem szabad!-fenyegette apa. A kicsi engedelmesen tekintett rá, és abbahagyta. Ehhez még Te nagyon kicsi vagy.-magyarázta anya. A gyermek engedelmesen visszahúzódott.
Még ez se jó!-nevelte az apja. Az meg nem helyes.-mondta az anyja. Amikor a felnőttek beszélnek, a gyereknek csöndben kell lennie.-figyelmeztette egy felnőtt. Tehát hallgatott szerényen.
Ne legyél már olyan buta!-szidta a tanítója.És a fiú nem kérdezett többet. Kétbalkezes szótlan kuka!-unatkoztak mellette a lányok. Hát ez sem bátorította....Ne ülj állandóan itthon!-mérgelődött az apja. Mit keresel az utcán?-kifogásolta az anyja. Úgy tűnik ez a gyerek nagyon zárkózott.-mondta az orvos. Túl csendes. Alig beszél. Egyetlen önálló gondolata sincs, de nem is kérdez semmit. Álmodozó. Mi lesz ebből a gyerekből?-mondta a tanár. Semmire sem tudom használni.-ítélkezett a főnöke. Testileg egészséges.-mondta az orvos. Milyen szép gyerek volt!-sugdolóztak a szomszédok. Mindenki csak vele törődött,a család, az iskola, nem hiányzott neki semmi.
Mégsem tud az élet nehézségein úrrá lenni. Szegény szülei!!!
(Horváth- Szepesi: Boldog szülő, boldog gyermek)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hát igen.Ez a téma engem is gyakorta foglalkoztat.Utálom,ha tőmondatokban lerendezik a gyereket ahelyett,hogy megbeszélnék mit miért,miért nem.
Megjegyzés küldése