2009. július 11., szombat

Út az életbe: Az egység megtapasztalása-az ősbizalom kialakulása

Szerencsére egyre többet olvashatunk az ősbizalom fontosságáról, közvetlenül születés után, hogyan bánjunk újszülött csecsemőnkkel...arról azonban, hogy ez a bizalmi kapcsolat nem a születés után kezdődik, hanem, a fogantatás pillanatától nagyon keveset hallani. Az Út az életbe rovat, először erről fog szólni...

"Ideális körülmények között,-mikor a léleknek nem kell besomfordálnia,hanem mindkét szülő szívből jövő kívánsága válik valóra jöttével-általában csodálatosak, az anyaméhben megélt első hónapok, és a magzat ilyenkor átütő élményeket szerezhet. Olyan egységben van édesanyjával, hogy teljesen a sajátjaként éli, annak életét. Magzatburok univerzumában mámoros állapotot szerezhet neki e tökéletes egység megtapasztalása,és ebben az álomszerű vízi világban nemritkán eksztatikus örömöt vált ki a végtelenség és a szabad lebegés óceánt felidéző érzése. Az anyaméh belső univerzumában, a gyermek újra átélheti a halhatatlan lélek eredetének, a transzcendens világegyetem határtalanságának, az emlékét, és optimális esetben az egész kezdeti időszakban meghatározó marad ez az életérzés. A magzatban fokozatosan erősödik az egység és a bizalom érzése. Mindez a melegség légkörében történik,az első gyermekkori fészekben,amely jóval fontosabb, mint a későbbi gyerekszoba, noha annak sokkal nagyobb figyelmet szentelünk.
A legtöbb várandós anya nagyon szoros rezonanciában él a gyermekével, ők is ugyanolyan erősen vágyódnak az odaadás, figyelem,a védettség és a bizalom után, mint a gyermekek.
Minél inkább átadhatja magát a leendő anya ezeknek az érzéseknek-ha családja és partnere megértően támogatja,-annál nyitottabbá válik világunk a gyermek számára is.. ahol nem fogadják el, vagy nem értik meg ezeket a női, és anyai érzéseket, a szó szoros értelmében arra kényszerítik a várandós anyát, hogy elfojtsa érzelmeit. A külvilág gyakran értetlenül áll az állapotos nő emocionális hullámzásai, túlzott érzékenysége előtt, könnyen hisztérikusnak minősítik azokat, és ezzel, akár érzelmi törést is okozhat. Az anya és gyermek, így elveszíti az áhított biztonságot. előfordul, hogy a gyermek nehezen szerzi meg, a számára oly fontos bizalmat. És hogy ne kockáztassa a biztonság utolsó maradékát,már az anyaméhben megtanulja anyja példájából, hogy inkább alkalmazkodjon, fogadja el idegenek tanácsát, mint hogy saját belső hangjára hallgasson.
A csepp lényhez az anyaméhben,-mint csodaországban-kérés nélkül áramlik elegendő mennyiségben minden, amire csak szüksége van az élethez, semmit sem kell kérnie,nemhogy tenni érte valamit. Aki ebben, a spirituális szempontból legfontosabb szakaszban nem tud eleget magába gyűjteni ebből a paradicsomi érzésből, gyakran felnőttként is irreális álmokat kerget egy csodálatos világról, ahol gazdagon élhet munka nélkül. Bár valóban létezik e tejjel mézzel folyó Kánaán, ahol a szánkba repül a sült galamb anélkül, hogy a kisujjunkat meg kellene mozdítanunk, csak az élet legelején, az anyaméhben, mert ez még nagyon közel van az egységhez.
Az egységről alkotott kép, érzés, nem más, mint az anyaméhben megtapasztalt csodaország, amely élmény arra ösztönzi az embert, hogy később tudatosan törekedjen, a megosztott világból vissza, az egység felé...
Akinek megadatik, hogy zavarok nélkül élje, gondtalanul élvezze ezt az életszakaszt, annak a lelke egynek érzi majd magát a földanyával, nyíltan fog közeledni a világhoz is.
Az anya, és a gyermek harmóniája tükrözi azt a belső és a külső közötti összhangot, amiről egész életünkben álmodunk. Bármit teszünk is későbbi életünkben, minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a lehető legoptimálisabban alakítsuk magunk számára a külvilágot, hogy az mindinkább emlékeztessen a csodavilág-állapotra.
A magzatburok belsejében földszínűek és fakók a tónusok, mert az anya hasfala, és a méhfal megszűri a kintről jövő fényt, és sötétté varázsolja a színeket. E korai világ puha határfelületei finoman, és rugalmasan követik a magzat mozgását. a gyermek érzékei alig kapnak ingereket, nyoma sincs a későbbi ingerostromnak, valószínű, azért olyan fogékony, és éber a magzat.
A harmadik hónaptól, bezárja már jól fejlett szemét, és -ma már mérhetően-álmodozik....

E korai szakaszban, a tudatos anya, messzemenőkig megvédheti gyermekét a kapcsolati zavarok vagy anyagi problémák okozta külső fenyegetéstől, ha érzelmileg feltétel nélkül mellette áll.-még akkor is, ha nincs körülötte zavartalan harmónia. A gyermek, ugyanis lényegében édesanyja érzésein keresztül érzékeli a világot, és amíg az anyja odaadóan hordja magzatát, aligha kínozzák a gyermeket intellektuális kétségek.
Mivel a magzat, az anyán keresztül mindent nagyon intenzíven él meg, úgyis fejleszthető az őstudata, hogy az anya örömét leli a természet vagy a kultúra szépségében, és önfeledten átadja magát ennek az érzésnek. a négy természeti elemmel való találkozás is felemelő tapasztalat lehet, felvidíthatjuk az édesanya, és a születendő baba lelkét zenével, vagy belső képekkel is. Nagy lehetőséget kínál a lelki képvilágba tett utazás, mert segítségével, szinte minden külső baj megoldható. Különösen szerencsés ez, ha az anya közvetítésével, az apa is megtudja szólítani a gyermekét.
Mindenekelőtt a várandósság korai szakaszában fontos, hogy úgy viselkedjünk és oly módon alakítsuk ki az életünket, hogy születendő gyermekünknek kedvet teremtsünk az élethez.
Ekkor a leghitelesebb, ha az anya valóban élvezi az életet, örömét leli abban. nagymértékben segíti az ősbizalom kialakulását, ha szülők nyitottak, és mindketten felkészülnek az áldott állapotra. Segít persze a maga kilenc hónapos "egy testben élés" is. Az legyen ennek az időszaknak az alapgondolata, hogy felemelő és csodálatos oldaláról ismertessük meg a gyermekkel eljövendő világát..."

folyt köv.

(forrás: Rudiker Dahlke, Margith Dahlke, Volker Zahn: Út az életbe-a születés teljessége-)

2 megjegyzés:

Pelikán írta...

Eskuszom ketszer ugy olvastam, hogy ut az eterbe, kicsit faradt vagyok ma...

vicger írta...

Pedig már annyiszor olvastam, de most valahogy még is más....
Köszönöm!